Arról, hogy vegyesek az olasz válogatottal kapcsolatos érzéseim, többször is írtam a legutóbbi világbajnokság idején. A csapat azóta alig változott, szeretnivaló viszont már nincs benne.

Ez derült ki a Konföderációs kupán, ahol a szokásos mázlijukkal (egy megnyert és két vesztes meccsel) továbbjuthattak volna, ha képesek egyetlen gólt begyötörni a második félidőben már csak strandfocizó braziloknak.

Másfelől közelítve: Lippi ahelyett, hogy kipróbálta volna azokat, akikre egy új csapatot építeni lehet, a három évvel ezelőtti figurákat erőlteti, Camoranesi bácsit, Pirlo bácsit, Zambrotta bácsit és Cannavaro bácsit, akiknek a vb óta nem volt egymás után három jó meccse. Nem beszélve Toniról, aki tizenötből egyszer lő gólt.

Ezzel a játékkal a csoportjukból sem jutnak tovább jövőre (sem), és még csak sajnálni sem fogom őket.

(Update: Lippi nem bánkódik, és nem érti, milyen fiatalokat hiányolnak.)