Ivás után a közlekedésről, a másik hobbimról.

Göteborgból egy hajnali vonattal mentünk Stockholmba, onnan malmői átszállással éjszaka Koppenhágába, majd következő este vissza. Stockholmig első osztályra szólt a jegyünk, az ugyanis a vásárláskor olcsóbb volt a másodosztályúnál. Mint ismert, Magyarországon a kettőt az különbözteti meg, hogy a komfortosabb vagonokban fehér terítőt helyeznek a fejtámlára.

Svédországban viszont az első osztályon azt kapod, amit a repülőgépeken megszoktál: reggelit és stewardesst (aki azontúl, hogy csekkolja a jegyed, kiosztja a kaját, kávét/teát tölt), továbbá wifit is. Úgyhogy a fővárosig tartó vonatozás (455 kilométer, 2 és 3/4 óra alatt, ami itthon a fele ekkora Budapest-Debrecen út hossza) közben azt gondoltam, hogy a két ország közti különbséget leginkább a vasúti személyszállítás színvonalán fogom érzékeltetni.

Utóbb azért árnyaltabb lett a kép: kiderült, hogy az első osztály űber, a második viszont nagyjából azt hozza, amit Európában szinte mindenhol (és amit nálunk a jobb IC-kocsik, ahogyan erről már közöltem egy enciklopédikus igényű bejegyzést).

Szót érdemelnek viszont a jegyárak. Azok ugyanis, repülős mintára, annál olcsóbbak, minél előbb megveszed őket. A Stockholm és Koppenhága közötti 650 kilométerért nagyjából 700 koronát (18 ezer forintot) fizettünk, három hónappal az utazás előtt azonban kaphatók 99 koronás felnőtt jegyek is. (Mi a 26 éven aluliaknak szóló kedvezményt használtuk.) Vagyis akár 2500 forintért megtehető az út, ha az ember nem éjszaka vonatozik, és hónapokkal előre tudja, hogy mikor. S ha ez nem életszerű is, a tudatosságot díjazza a rendszer. Itthon helyjeggyel együtt négyezer forint egy Debrecenig tartó utazás.

(A svédországi gyorsvasúttervekről itt bővebben.)

_____

Sajnos Koppenhágába reggel hétkor sötétben érkeztünk, és onnan este hétkor sötétben indultunk vissza. Így nincsenek képeim az Öresund hídról, nem is láttuk, csak átkeltünk rajta. Malmö és Koppenhága között amúgy húszpercenként ingáznak a vonatok, minderről részletek itt.

A városi tömegközlekedésről most csak pár szót: Göteborgban százkoronás gyűjtőjeggyel utaztunk, egy út ára 16,5 korona, nagyjából 420 forint. Ám a jegy 90 percig érvényes, akárhány átszállásra jogosít, és a helyi közlekedési társaság, a Västtrafik hajójáratain is igénybe vehető. Göteborgban egyébként (Stockholmmal ellentétben) nincs metró, viszont van 13 villamosvonal, főleg azokat használtuk.

Adaptálandó, hogy a nyugdíjasok csak napközben 9 és 15 óra között utazhatnak ingyen, a reggeli és a délutáni csúcsforgalomban nem.

Stockholmban napijegyet vettünk, ami megspórolható lett volna, ám így este, amikor a pályaudvar környékén nem találtunk italozáshoz megfelelő helyet, megtehettük, hogy a legközelebbi metróállomáson találomra fölszállunk az első szerelvényre. Jól döntöttünk: három megállóval odébb ráleltünk egy pubra.

Koppenhágában viszont nem költöttünk közlekedésre, bár sokat gyalogoltunk, a belváros csakugyan bejárható lábon.

_____

Végül egy színes történet Kóka Jánosnak címezve, aki 2006-ban megmondta, a vasúti szárnyvonalak fenntartásánál olcsóbb volna az utasokért taxit küldeni. Velünk Göteborgban ez történt.

Pontosabban: amikor Lillebyt, Torslanda városrész tengerpartját néztük meg, buszt rendeltünk. Az oda tartó 23-as (ahogy Budapesten a 937-es éjszakai) ugyanis csak akkor jár végig, ha az utas a buszon vagy egy órával korábban telefonon kéri. Mivel azonban hármunkon kívül más nem szándékozott az üdülőövezetbe menni, a buszmegállóban egy taxi várt minket, amit a közlekedési társaság rendelt, mondván, olcsóbb az, mint egy csuklós Volvót küldeni értünk.

A taxira pedig éppúgy érvényes volt a jegyünk, akár a buszra, arab sofőrünk meg se nézte.